2015. április 5., vasárnap

Ismét hír

Drága régi olvasóim! Rettenetesen sajnálom, hogy nem írom ezt a blogot, de ki tudja.. lehet, hogy ismét kedvet kapok hozzá idővel. Egyelőre belevetettem magam egy új, friss, energikus történetbe. Szeretném, ha azt is követnétek! Nem fogok csalódást okozni ígérem! <3 -H

http://takenyou.blogspot.hu/

2014. november 4., kedd

Hír

Ááááááá tudom, hogy utáltoook és nagyon nagyon nagyon sajnálom milliószor, hogy nem hozok nektek részeket, de teljesen kifogytam az ötleteimből ezzel a blogommal kapcsolatban. Egyszerűen pangok az ihlet terén így nem tudom megvalósítani a részeket. Annyit szeretnék kérni, hogyha egy picit is csípitek még a blogom vagy ha valaha szerettétek olvasni akkor kukkantsatok rá az újra. Ez nem fanfic hanem egy kitalált történet kitalált szereplőkkel, de ebbe most beleadok mindent! Előre is köszönöm nektek és még egyszer millió bocsánat!! Puszil titeket: xx-H


2014. május 18., vasárnap

-

DRÁGÁIM!
Ne haragudjatok rám, hogy már egy ideje nem hozok részt, de kicsit kifulladtam. Megígérem, hogy nemsokára megírom a következőt! <3 Köszönöm, hogy ti itt vagytok nekem és támogattok!
 Puszi.

2014. február 9., vasárnap

1x5. Mi a fene?!

Everyone! Itt az új rész. Remélem tetszeni fog. Naaaaaaaagyon érdekesre próbálom írni! :) Szurkoljatok! Bye. xx



Az ágyra ugrott és hívott, hogy menjek én is. Nem fogadtam szót. Csak vetkőzni kezdtem. George ezt élvezettel nézte. Felkúszott az ágy végébe és neki támasztotta a hátát az ágy támlájára. Produkcióm eredményeként ő is kezdett megszabadulni ruhadarabjaitól. Kínosan elnevettem magam. Bebújtam mellé az ágyba. Fehérneműben feküdtünk egymáson és csendesen, épp csak hallható lihegéssel csodáltuk egymást. Georgey kisimított egy hajtincset az arcomból. Lassan haladtak a dolgok, de én ennek örültem. Nem szeretem elsietni a dolgokat. Fejemet a mellkasára hajtottam és hallgattam egyenletes szívverését. Ő sokkal gyengédebb volt, mint Harry. De nekem Hazza-val sem volt semmi gondom. Ő is figyelt rám kellőképpen, de a legjobb barátomhoz senki sem érhet fel. Szeretem őt. Nagyon. George átfordított minket, így ő volt felül. Most semmi előjáték nem volt. Semmi simogatás, se puszi, se semmi. Óvatosan, de rögtön rátértünk a tárgyra. Lehúzta rólam az alsóneműmet, majd ő is ledobta magáról az anyagot.

- Nem kell megtennünk, ha nem akarod.- mondta együttérzően. Elmosolyodtam.
- Ha nem akarnám, akkor nem jöttem volna ide. Szeretlek. És át akarom vállalni a terhed egy részét. Segíteni akarok.

Nem válaszolt, csak egy apró mozdulattal belém hatolt. Komótosan simogattam a haját és a tarkóját. Erőszakosságnak nyoma sem volt. Inkább olyan volt, mint egy kisfiú. Akinek ez az első és fél ettől a dologtól. Nem igazán értettem, de tetszett a finomsága. Ahogy bánt velem. Az együttlétünk alatt egyáltalán nem kiabált vagy nyögött. Csak csókolt és csókolt, fájdalmas arccal. A csókja most még bizsergetőbb érzés volt, mint eddig.

- Sajnálom.- suttogtam a fülébe.
- Abba akarod hagyni? Tudtam..
- Nem! Dehogy. Én a szüleidről beszéltem. Tudod.. eléggé.. khm.. látszik rajtad, hogy gond van.
- Ha egyszer válnak a szüleim, akkor mit tegyek?
- Legyél velem. Mindig mellettem. Hagyd, hogy segítsek. Hagyd, hogy itt legyek neked.. csak fordulj hozzám kérlek.- mondtam őszintén, viszont Georgey férfiassága még mindig bennem volt ami már egy kicsit fájt, így megmozdultam.
- Ijj bocsi.- mondta a nemiszervére célozva. Csak bólintottam, hogy semmi gond.- És köszönöm hercegnőm.- a szavak elhagyták a száját és apró mosoly jelent meg az arcán enyhén vörösen. Elpirult.

Nem szóltunk semmit, csak csendben folytattuk az elkezdett aktust. Még mindig óvatos volt. Kicsit elmásztam tőle. Nem tudta, hogy mire készülök, de tulajdonképpen én sem. Csak az ágy másik végébe ültem és kissé magamra húztam a lepedőt. Szegénykém csak értetlenül nézett és nem értette a dolgokat.

- Ööö. T-te már nem szeretnéd?- kérdezte elcsukló hangon. Intettem, hogy jöjjön ide, mire ő mellém ült.
- Te vagy a tökéletes számomra.- súgtam a fülébe és megcsókoltam. Ő átkarolta a derekam és ismét elterültünk az ágyon. Még körülbelül tíz percig fetrengtünk, de ekkor már nem történt semmi, csak szórakoztunk. Nevettünk, cirógattuk egymást, megmasszíroztam a hátát. Maradtunk volna tovább is, csak SMS-t kaptam. Anyától. Elég megdöbbentő üzenet, de örültem neki.

Anya:
Szia kincsem! Tudom, hogy rég beszéltünk, de Cristall lefoglalt. Stephen két hónapja megkérte a kezemet és egy hónap múlva lesz az esküvő! Sajnálom, hogy nem szóltam hamarabb az eljegyzésről! A meghívód nemsokára megérkezik! Hozhatsz egy plusz főt! :-) Puszi, Anyu! x

Az arcom kissé eltorzult ahogy a Cristall nevet olvastam. Ő a mostohatestvérem. 14 éves és a volt pasimmal jár. Igen.. Lewis-szal. Aki drog botrányba kevert és otthagyott a balhé közepén két éve. Vele van kapcsolatban. Íme ők:

Inkább hagyjuk őket. Visszafordultam Georgehoz és megmutattam neki az üzenetet.

- Ki lesz a plusz vendéged?- Georgey.
- Te!
- Komolyan?- kérdezte meglepettséget színlelve.
- Elég gagyi volt, hogy megkérdezted! Tudtad, hogy téged viszlek!- nevettem.
- Hááát mit is mondjak..-kezdte, de ismét telefonrezgés szakított minket félbe.- Mennem kell. Próba lesz 10 perc múlva. Rohannom kell. Szia életem! Majd gyere el a stúdióba!- nyomott egy csókot a számra és elrohant.

* 2 óra múlva*

Úgy döntöttem, hogy elmegyek a próbájukra, ezért felhívtam a manager-üket, hogy küldjön értem egy kocsit. Tíz perc múlva meg is érkezett értem Bob a srácok sofőrje.

- Szia Hanna!- köszönt széles vigyorral.
- Hali Bobby! Mi újság?
- Charlie szólt, hogy jöjjek érted. Téves?
- Nem dehogy! A fiúk próbájára kéne vinned.- mondtam.
- Igenis hölgyem!- szólt, mire elnevettem magam.
- Ne szólíts így!- kacagtam még mindig.

Elindultunk a stúdió felé. Körülbelül három perc alatt odaértünk. Megköszöntem Bobby-nak és besiettem az épületbe. Hiába mutattam fel a belépő kártyát, a portás megállított.

- Itt van a belépő kártyám! Engedjen már be!- dünnyögtem.
- Adja ide! Le kell ellenőriznem!- nagy nehezen leszenvedtem magamról és bedobtam a fülkéjébe.- Jól van! Mehet!
- Na végre! Hanyadik emelet a Union J stúdiója?
- Negyedik!
- Kösz.

Fellifteztem a negyediker és a fiúk szobájába nyitottam. Éppen felvették a Where Are You Now akusztikus változatát. George észrevett épp a szólójánál. Rögtön elpirult. A része után fogott egy papírt és ráírta, hogy 'kimehetek?', Charlie bólintott és beleszólt a mikrofonba.

- Fiúk! Tartsunk szünetet! 5 perc és folytatjuk.

Georgey rögtön kirohant, az ölébe kapott és megpörgetett. Amikor letett a fülembe súgott.

- Hiányoztál!- mondta, majd megcsókolt. MEGCSÓKOLT!!! A banda előtt! ÚRISTEN!
- George! A többiek előtt megcsókoltál!- suttogtam feszülten.
- A k*rva életbe! Elfelejtettem.. sajnálom.
- Nem baj.
- Hóhóhó.. Hanna, George ti mi a szart csináltok?- akadt ki Jaymi. Mire én aggódva Georgey-ra, majd a banda többi tagjára néztem. Már épp kezdtem volna magyarázkodni, de George kimentett.
- Han hagyd. Majd én. Srácok.. Han-nel mi.. tudjátok ez rohadt bonyolult.
- Az, hogy a legjobb barátnődet megcsókoltad, csak így a semmiből?- akadt ki JJ.
- JJ! Ez nálunk több, mint barátság.- mondtam furán.- Az egész 16 éves korunkban kezdődött...- igen. Ezt most elkezdtem és elmeséltem nekik az egész történetünket George-dzsal. Illetve elmeséltük. Néha beleszóltak a fiúk és így nehezebb volt hamar elmagyarázni nekik, de fél óra alatt végeztünk. Charlie már nagyon kiakadt, de ő is csatlakozott, hogy meghallgassa a sztorit. Szóval, mikor a végére értünk, mindenki döbbenten bámult ránk.- Hát. Ennyi.
- De akkor ti együtt vagytok?
- Nem!- vágtuk rá egyszerre.
- Hű de imádjátok egymást.- mondta poénkodva Josh.
- Fogd be. Ez nem ilyen egyszerű, mint amilyennek tűnik. 
- Jó bocsi.
- Fiúk! Vissza a szobába! Felvesszük az anyagot!- mondta Charlie semlegesen.
- Köszi.- tátogtam neki, mire ő csak bólintott egyet mosolyogva és beterelte a fiúkat a szobába.- Én azt hiszem, hogy megyek.- mondtam a fiúknak a mikrofonba, bementem George-hoz és nyomtam egy csókot puha ajkaira.
- Szia szerelmem!- suttogta a fülembe, nagyon halkan.
- Szia!- mondtam mosolyogva.- Sziasztok!
- Pááá hercegnőnk!- ordibálták nekem.
- Szia Charlie.- ő csak intett egyet, én pedig kiléptem a stúdióból. Lementem a földszintre, majd elhagytam az épületet.

A St. James parkig sétáltam, majd leültem egy padra. A telefonom rezgésére figyeltem fel. SMS. Lewis-tól. Mi a picsa?!

Lewis:
Hallottam egy-két dolgot! Készülj, mert nem sokára keresni foglak! -L.

Kirázott a hideg, ahogy elolvastam az üzenetet. Eltettem a telefonomat a táskám mélyére és inkább elővettem a könyvemet és olvasni kezdtem.

*George szemszöge*

Ahogy Hanna kilépett a helyiségből, a hiánya máris rám tört. Nem hiszem el, hogy lelepleztem magunkat. Mindegy. Szerintem jobb is így. A fiúkban teljesen megbízhatunk. Fél óra múlva végeztünk mindennel. A számunkat tökéletesen felvettük és a próba is ment normálisan. Ahogy végeztünk, Jaymi letámadott egy csomó kérdéssel, mire a többiek is észbe kaptak és bombázni kezdtek a hülyébbnél hülyébb elméletekkel. Aztán JJ mondott egy érdekeset ami rögtön felidegesített és nem éreztem mást csak düht. 

- Haver. Nem akarok barom lenni, meg spicli, de Hanna mesélt nekem Harold-ról.
- Mit?- kérdeztem kíváncsian.
- Azt mondta, hogy lefeküdtek.- JJ.
- Hé ezt nekem is mesélte!- kiáltott Josh, majd Jaymi-től is megtudtam, hogy természetesen ő is tud róla. Csak én nem.
- Nem akart neked rosszat. Akkor még nem értettem, hogy miért nem mondta el, de most már tudom. - magyarázkodott JJ.
- Megölöm Harry-t.- hagyták el a szavak a számat.


- George, szerintem hagyd rájuk. Hiszen ti nem jártok.- oktatott ki Jaymi.
- Lehet, hogy nem járunk, de én SZERELMES VAGYOK BELÉ! Értitek?- ezt is elmondtam. Kész csődtömeg vagyok! Mi a fene ütött belém ma?!
- Úristen. Han tudja?- döbbent le JJ.
- Dehogy tudja. Elrontanék mindent és ahhoz ő túl fontos nekem. Elmegyek Harry-hez.
- Hé! Előbb szerintem Hanna-t kéne megkérdezni a dolgokról nem gondolod? Vagy talán elmondhatnád neki, hogy, hogy érzel és megbeszélnétek. Ő szeret Téged George! Nem fog elutasítani!- mondta Josh.
- Jó. Elmegyek hozzá és beszélek vele. Még nem tudom, hogy mennyit mondok el neki, de beszélnem kell vele! Kösz haver!- veregettem vállba Josh-t.- Mindenkinek köszönöm! Sziasztok!
- Szia!- köszöntek.

Elindultam Hanna lakásához. Reméltem, hogy otthon lesz. Aztán mikor benyitottam...

* Hanna szemszöge*

Az olvasást is hamar félbehagytam mivel valaki hívott. Féltem, hogy ez is valami trükk, hogy Lewis átvágjon, de szerencsére csak Hazz volt.

- Szia Harry! Mondd!- mondtam vidáman.
- Hol vagy szépszemű?
- Majdnem otthon. 2 méter és beérek a házba. Miért?
- Átmehetek?- kérdezte a kis huncut.
- Várlak! Puszi!
- Szeretlek!- mondta, majd lerakta.

Eszembe jutott amit George mondott. 'Szerelmem'. Vajon komolyan gondolta? Lerúgtam magamról a tornacipőmet és a konyhába trappoltam. Készítettem egy epres shake-et és lassan elfogyasztottam. Mire az utolsó csepp is eltűnt a poharamból, Hazza lépett be a bejáraton. Ledobta a cipőjét és hozzám sietett.

- Szia!- köszönt majd megcsókolt.
- Hiányoztál!- mondtam mosolyogva.
- Nekem is. George rendben van? Megoldottátok?- kérdezte figyelmesen.
- Igen. Minden oké lett. Kérsz valamit inni vagy enni?
- Egy pohár víz jól esne.- mosolygott rám azzal az ellenállhatatlan mosolyával. Kimentem a konyhába, hogy vigyek Harry-nek egy pohár vizet, ahogy kérte. Zajra kaptam fel a fejemet. A nappaliba rohantam és George-ot találtam magammal szemben.

- Hanna! Ti tényleg lefeküdtetek?- kérdezte rohadtul idegesen. Az erek csak úgy lüktettek a nyakán.
- Igen! De te ezt honnan tudod?- nem válaszolt a kérdésemre.
- Te rohadék! Ezt most nagyon megbánod!- ordította és Harry-nek esett. 

Ütötték egymást ököllel ahogy csak bírták. Eldobtam a poharat a kezemből és próbáltam közéjük férkőzni.

- Han! Te ebbe ne avatkozz bele!- kiabáltak rám.

A telefonomért nyúltam és tárcsáztam a rendőrséget és a mentőket. Feleltem minden kérdésükre, majd közölték velem, hogy pár perc múlva itt lesznek. George erőtlenül hevert és próbált védekezni Harry öklei elől.

- HARRY! HAGYD ABBA! MEGÖLÖD!- fakadtam sírva.- Kérlek ne bántsd! Eléggé kikészült már!- de semmi. Még mindig ütötte. Meg van!- Harry! Ha szeretsz akkor abbahagyod.- mondtam halkan zokogva. 

Hazz megállt. Leszenvedte magát George-ról és idejött hozzám. Féltem. Harry véres volt mindenhol. Az arcomat két keze közé fogta és meg akart csókolni, de én eltoltam magamtól.

- Tűnj el innen! Nem akarlak látni soha többé! Undorító amit tettél! Én szeretem őt érted?! SZERETEM! Fél holtra verted az egyetlen személyt aki egész életemben velem volt! Aki a legfontosabb számomra! Tűnj el innen! MOST!- ordítottam zokogva George teste mellett.
- Ne lépj bele az üvegbe.- figyelmeztetett majd elment.
- Georgey! Miért tetted ezt?- suttogtam. Csak nyöszörgött erőtlenül.- Tarts ki! Nem sokára itt lesz a mentő! Kérlek ne hagyj el engem!- vett egy hatalmas levegőt, erőt gyűjtött és beszélni kezdett.
- Hanna Weber! Szerelmes vagyok beléd.- mondta gyengén.
- George! Istenem! Ezért nem kellett volna verekedned! Nem kellett volna veszélybe sodorni magad! És is szeretlek! És nem csak barátilag. Szerelmes vagyok beléd!- formáltam szavakat a számmal, aztán finoman megcsókoltam Georgey véres ajkait. 

Hirtelen a mentősök léptek be a házamba és felhelyezték George-ot a gurulós ágyra és a mentőautóhoz vitték. Én bezártam a házat és beültem melléjük az autóba. A kórházba indultunk. A hosszú úton értesítettem A Union J-t az esetről és, hogy melyik kórházban leszünk. Ahogy megérkeztünk egy úgy mond 'luxus' szobába vitték George-ot.


Jött egy nővér aki megérdeklődte tőlem a történteket. Ahogy elmondtam, hívott egy orvost. Kivizsgálta a szépfiút, majd átadta az információkat a nővérnek.

- Elviszem megmosdatni. Nem sokára hozom!- mondta.
- Ezt inkább én tenném meg ha lehetséges.- ellenkeztem, a nővér pedig kérdőn nézett George-ra.
- Ön mit szól?- kérdezte tőle.
- Szeretném ha a barátnőm csinálná inkább.- mondta én pedig a barátnő szó hallatára elpirultam.
- Rendben! Akkor én itt is hagyom önöket.- kiment.
- Gyere.- szóltam és az ágya mellé léptem. Ő belém kapaszkodott és elsétáltunk a fürdőszobáig. Szerencsére még nem öltöztették át, így óvatosan levettem róla a pólóját.
- Nagyon csúnya?- kérdezte.
- Eléggé.- megnyitottam a vizet és langyos hőmérsékletűre állítottam. Bevizeztem a szivacsot és a nyakára helyeztem.
- Áúú! Ez rohadtul csíp!- panaszkodott.
- Ez van akkor, ha verekedsz! Fogd be és maradj nyugton!- nevettem ki.

Lassan lemostam róla az össze megszáradt és friss vért is. Közben pedig kérdőre vontam a verekedés miatt. Ő elmesélt nekem mindent elejétől a végéig. Megcsókoltam gyengéden. Valaki kopogtatott...

Hát most ennyire volt időm! A következő rész is izgi lesz!:) Ha tetszett akkor kommentelj kérlek! <3 Fontos lenne! Puszi. H.x

2013. december 24., kedd

-

Guys! Bocsánat, hogy már egy ideje nem hoztam részt ismét, de a szünet alatt még lesz egy vagy kettő!:)
Most kaptam meg karira a laptopomat és így már sokkal könnyebb lesz írnom, mint eddig a tesóm gépén vagy anyum laptopján..:) Még egyszer bocsánatotokat kérem. Remélem, hogy még szeretitek a kis blogom! Puszillak benneteket! x

2013. december 11., szerda

1x4. Én nem akartam, hogy ez legyen 18+!

Sziasztok. Sajnálom az óriási csúszást, de nulla időm volt 2 héten keresztül.:( Hozom is a következő részt. Nagyon sok cselekmény lesz, csak most fele olyan hosszú rész lesz, mint az eddigiek. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog. Most kiderül egy óriási dolog. Lehet, hogy már sejtettétek, de most Hanna szájából el is fog hangozni. Ez a rész lesz az eddigi legperverzebb, de az sosebaj!:D Haha. Na nem húzom tovább a szót, olvassatok bébik! Imádlak titeket! x



- Óóó édesem! Te ne haragudj rám amiért olyan hülye voltam.
- Szent a béke?
- Hát persze, hogy az! Nagyon hiányoztál!
- Nekem is te!- mosolyodott el.

Beszélgettünk még körülbelül fél órát. Hmm. Nem rossz teljesítmény. Elmesélt mindent, hogy alig várja már, hogy anya lehessen, hogy mennyire izgul, stb. A fiúk léptek a színpadra. Egy szerelmes dalt énekeltek. Megkönnyeztem annyira gyönyörű dal volt.

- Cat.- nyögtem.
- Tudom drágám én is!- fordult a kamera felé könnyes szemmel és egy halom zsepivel.
- Ugyanúgy elsírtuk magunkat.- nevettem kínosan, szipogva.

Visszafordultam a TV-hez. Még kérdezgettek a srácokról.

- Jól van srácok ügyesek voltatok. Vajon kinek énekeltétek?- kérdezte sejtelmesen a műsorvezető. George rögtön elpirult.- JJ te ugye Caterina-nak?
- Természetesen!- mosolygott.
- Josh?
- Nekem nem igazán van olyan nő most az életemben, így magamnak!- mondta nevetve.
- Jaymi? Tőled kinek szólt ez a ballada?
- Josh-nak!- ugrott az említett srác ölébe röhögve.
- Komolytalanok!- rázta ironikusan a fejét Ben Floyd (a műsorvezető).- Georgeee! Te biztosan jó választ adsz! Az elmúlt hetekben hónapokban Rebecca Gilbert és Ella Henderson is élvezhette a figyelmedet. Melyik gyönyörű lánynak énekelted ezt?
- Hát, az az igazság, hogy nem nekik énekeltem. Egy hölgy Londonban. A legjobb barátnőm. Hanna Weber! Neki szólt ez a dal. Han! Nagyon szeretlek!- mondta Georgey, majd elpirult.
- Hanna! Neked énekelte!- fordult hozzám Caterina.
- Igen!- mondtam ledöbbenve. Majdnem 10 percig csak ültünk és néztük egymást szó nélkül, mikor a zajok alapján, megérkeztek a fiúk a lihegőbe.
- Még beszélsz Hanna-val?- hallottam George hangját.
- Igen!- mosolygott Cat.
- Add ide!- rohamozta le a laptopot.- Szia!- vigyorgott.
- Szia!
- Hallottad?- még mindig vigyorgott.
- Igen hallottam!- mondtam neki nevetve.
- Ki fogunk esni! Érzem.- mondta szomorúan. Csörgött a telefonom.
- Nem fogtok! Ezt fel kell vennem! Majd beszélünk. Sziasztok.- leraktam a skype-ot és felvettem a telefont. Harry volt az.

- Szia Hazz! Miujság?
- Írtam neked egy dalt.- mondta hirtelen. Annyira meglepődtem, hogy nem tudtam megszólalni.- Hanna itt vagy?- kérdezte pár perc múlva.
- I-igen. Csak egy aprócskát ledöbbentem.- mondtam az igazat.
- Engedj be.- mondta, majd egy másodperc múlva kopogtattak az ajtón.
- Te itt vagy?- kérdeztem kiakadva.
- Aha. Engedj be!- nevetett. Leraktam és az ajtóhoz sétáltam. Kis hezitálás után ajtót nyitottam neki.- Szia!- mondta most már szemtől szemben.
- Ööö szia!- köszöntem.
- Be is mehetek? Vagy az ajtóban énekeljem el?- kacsintott.
- Gyere be.- nevettem el magamat kínosan és beengedtem a szépfiút.

Harry-vel nagyon jókat tudunk szórakozni. Mindig megnevettet. Amióta a Union J Amerikában van, folyton itt van Hazza, vagy én vagyok velük. Egy kicsit árulónak érzem magamat, de a srácok is mindig azt mondták, hogy jóban vannak, szóval semmi gond. Hazz helyet foglalt a kanapén. Elővette a gitárját és elénekelte nekem a DALT. Gyönyörű szövege volt és ez mind hozzám szólt. Nekem írta.. RÓLAM írta. Ez hihetetlen. Ha itt van velem ez a srác, egyszerre érzem magam jól, és egy kicsit feszültnek. Érzem, hogy érez irántam valami nagyon erős érzelmet, és bevallom, hogy ez nagyon is jól esik. Elmondtam neki, hogy nagyon tetszett a dal, hogy felfogni sem tudom, hogy ilyen megtörténjen velem és, hogy büszke vagyok rá a tehetsége miatt.

- Megihlettél.- mondta mosolyogva, lehajtott fejjel, mire én természetesen elvörösödtem.

Harry felemelte a fejét és egyenesen rám nézett. A szemeimet bámulta. Mindenemet végig mérte finom mosollyal az arcán. Majd nyitotta a száját, de majdnem egy percig nem tudott megszólalni.

- Han. É-én azt hiszem, hogy beléd szerettem.

Nem válaszoltam, csak közelebb ültem hozzá és forró ujjaimmal megfogtam az arcát. Jobb kezemmel kisöpörtem a szeméből göndör fürtjeit és óvatosan elmosolyodtam. Az ölébe másztam. Kezeim már a nyakán pihentek. Harry kíváncsian, de mosolyogva figyelte, hogy mit teszek. Szívem egyre gyorsabban és hangosabban vert. Izgultam. Magam sem tudtam, hogy mit fogok csinálni. Mindent csak improvizáltam. Jött és én megtettem. 'Csókold meg!' hallottam a gondolatokat a fejemben. 'Ő tökéletes neked!' Már zavart ez a siettetés. Így ellazultam. Nem gondoltam semmire, csak kettőnkre. Erre a pillanatra amit ma délután óta várok. Itt van. Velem van. Szükségem van rá. Egyre közelebb hajoltam hozzá. Megcsókoltam. Nem éreztem mást, csak tökéletességet és szeretetet. Hazza csak mosolygott és játszadozott az ajkaimmal.

- Harry. Szeretlek!- néztem rá finoman.
- Komolyan beszélsz?
- Bebizonyítom.

Jobb kezemet a tarkójához emeltem, majd lassan kezdtem az ágyra fektetni magunkat. Ahogy ereszkedtem lejjebb Hazza jött velem. Ismét megcsókoltam. Mikor leértünk, egy picit feltámaszkodtam és elkezdtem kigombolni Harry ingét ő pedig lehúzta rólam a vékony toppot és lecsúsztatta a lábamról a rövidnadrágomat. Levette az általam kigombolt inget így rálátást kaptam kidolgozott felsőtestére. Kibújtam alóla. Megálltam vele szemben. Szemeim a tetkóit figyelték. Ő engem nézett, éreztem. Megérintettem az egyiket és haladtam a többi felé. Végig simítottam mindet langyos ujjaimmal, mire Harry aprókat nyögött. Élvezte.

- Ha nem akarod megtenni, nem muszáj.- suttogta mosolyogva, de hallottam egy kis csalódottságot a hangjában.
- Akarlak.- mondtam majd kínomban elmosolyodtam.

Harry nekem rohant és az ölébe kapott. Bevitt a hálószobámba és az ágyra dobott. Felém hajolt és megpuszilta homlokomat. Hazza óriás kezeivel a hátam alá nyúlt. Kikapcsolta a melltartómat és óvatosan leszedte rólam a ruhadarabot. Melleimmel kezdett játszadozni. Kényeztetett ahogy csak tudott. Nagyokat nyögtem, mert Hazz hihetetlenül ügyes volt. Eléggé tapasztaltan csinálta a dolgokat. Tudta, hogy hol van az érzékeny pont a melleimnél amit keresnie kellett volna, tudta, hogy eléggé csikis vagyok, így csak finoman simított végig az oldalamon, nehogy fájdalmat vagy kellemetlenséget okozzon nekem. Hihetetlenül figyelt rám. Kezeimmel lágyan végigsiklottam a hátán, mire a srác egész teste libabőrös lett. Átfordítottam magunkat, hogy én legyek felül. Apró puszikat hagytam itt-ott a mellkasán és a hasán. Halkan kuncogott egyet. Lejjebb haladtam és megfogtam az övcsatját. Lassan megszabadítottam Harry-t a nadrágjától és egy cuki zöld boxer került a szemem elé.

- Ez a szerencse gatyád!- nevettem el magam.
- Meg is hozta nekem a szerencsét.- mondta kaján vigyorral. Felmásztam hozzá és megcsókoltam.

Visszatértem az alsó részhez. 10 percig kényeztettem a férfiasságát de nem bírta tovább. A felénél már nagyon bevadult és alig bírta ki. De tényleg. Mikor befejeztem, elkapott és hanyatt fordított az ágyon. Egy másodperc múlva már nem volt rajtam a fehérneműm alsó része. Szétterpesztette a lábaimat és neki is állt. Már nem volt gyengéd. Erősen és durván feltolta a középső ujját és azzal a lendülettel ki is húzta. Ezt még nagyon sokszor eljátszotta, mire előrébb húzott az ágyon. Tudtam, hogy mire készül. Olyan kényeztetésben még sohasem volt részem. Igen. Eltaláltam. Hazz közeledett. Csak becsuktam a szememet és vártam. Már odalent éreztem a levegő vételét és megfogtam a fejét.

- Harry! Állj. Kérlek.
- Mi a baj?- nézett rám boci szemekkel.
- Baj? Az nincs. Csak...amit akartál tenni...az nekem még új.- nyögtem ki végül a szavakat.
- Mi?- kérdezte kacagva.- Tényleg?- döbbent le.
- Nem vicces.- mondtam hülye fejjel.
- Óvatos leszek. Ha még szeretnéd ezt pont velem csinálni.
- Ki mással?!- tettem fel a kérdést, mire Hazza hátra is döntött és folytatta a terveit. 'Ki mással?!' gondoltam rá vissza és eszembe jutott George. A múltunk, amiről senki sem tud. A gondolataimat Harry szája szakította félbe ja és mellesleg áááááááá. Érintkezésünkkor már rögtön összerezzentem. Ki rázott a hideg. Persze nem volt rossz. Épp az ellenkezője. Olyan jó érzés volt, mint még soha semmi. Na jó..ez túlzás. De akkor is ATYA ÚR ISTEN!

Sokáig szeretgetett ott. Mire felmászott hozzám, én már egyre vadabb voltam. Feljött és én rögtön magamba helyeztem merev férfiasságát. Harry mondhatni, hogy eléggé megijedt és meglepődött a gyorsaságomon. Az ágytornánk majdnem egy óráig eltartott. Hogy bírtam olyan sokáig?! Ötletem sincs.

- Hazz. Mond meg nekem az igazat.
- Becéztél!- pirult el.
- Hoppá.- néztem lefelé.
- Nem baj! Örülök neki!- emelte fel a fejem.- Mondani akartál valamit.
- Nem fontos.- néztem tiszta szemeibe és az ölébe ültem (már ruhában).- Szeretlek!
- Azt akarom, hogy a barátnőm legyél. Elmondhatok egy titkot?
- Természetesen.
- Féltékeny vagyok minden emberre akit megölelsz, akit megpuszilsz, akihez hozzászólsz. Azt szeretném, hogy csak engem csókolj, csak velem tegyél ilyen dolgokat, mint ma. Tudod nekem ez volt az eddigi legjobb szex az életemben.- Harry.- Hanna Weber. Lennél a barátnőm?

Válaszként csak megcsókoltam és elmosolyodva 'igen'-t mondtam. Eltelt pár nap, melyeket Harry-vel töltöttem. Néha nálam, néha nála, és néha a bandával. Épp a kanapén ültünk és csók csatát vívtunk, mikor csörögni kezdett a telefonom. George hívott. Jaj amúgy a banduszkám kiesett a műsorból, így most itthon vannak, de még nem is találkoztam velük azóta. Negyedik helyezés! Épp a döntő előtt. De nem voltak szomorúak. Így is kaptak legalább 5 stúdió szerződési lehetőséget.

- Harry ezt fel kell vennem.
- Ki az?
- George.- mondtam.
- Rendben!- válaszolt én pedig kimentem a szobából és felvettem a telefont.
- Georgey! Mit szeretnél?
- Azt, hogy itt legyél velem.- mondta önkívületi állapotban. Éreztem, hogy baj van.
- Olyan értelemben? George mi történt? Majd elmesélsz el mindent ha odaértem. Ne tégy semmi butaságot, amíg nem érek oda!- múltkor egy késsel a kezében találtam rá.- Sietek.
- Gyere kérlek. Én nem bírom!- zokogott a telefonba. Tudtam, hogy ez olyan segítség nyújtás lesz. Mi lesz Hazza-val?
- Hazz. Mondanom kell valamit. Annyit kérek, hogy hallgass végig, ne szólj közbe és légy megértő. Nem könnyű ez.
- Megígérem.- nézett rám finoman.
- Geroge-ról van szó. Mi 16 éves korunk óta.. nem is tudom.. hát.. jó na! Több van köztünk, mint legjobb barátság. De ezt senki sem tudja. Őszinte akarok lenni veled, így elmondok most mindent, de kérlek ne add tovább senkinek. Mikor 16 éves lettem, volt egy barátom. Lewis-nak hívták. Ivott, cigizett, drogozott, mindenhol tetoválás borította. Nem igazán jófiú típus. Azt mondta, hogy szeret. Természetesen el is csábított. Belekevert egy óriási balhéba, aztán magamra hagyott. Meg akartam halni. Már egyedül éltem ebben a házban. George tudott mindenről. Kezdettől fogva ellenezte amit Lewis-szal teszek, de én nem hittem neki. Túl naiv voltam. Szóval.. öngyilkos akartam lenni. Küldtem egy utolsónak hitt üzenetet a legjobb barátomnak, Georgey-nak. Leírtam mindent. Hogy mit akarok tenni, hogy mik a gondolataim, a terveim. Elővettem egy borotvapengét és elvágtam a bal csuklómon az ütőeret. Annyira emlékszem, hogy George beront a házba és ordibálva keres. Mikor megtalált az ölébe vett és kivette a kezemből a pengét. Elszakította a pólóját és próbálta elszorítani a vérzést. Mentőt hívott, majd elájultam. Egy hónapig kórházban voltam. Ő ott volt velem végig. Egy lépést sem tett mellőlem. Iskolába sem ment, addig amíg én sem mehettem. Mikor felébredtem az ájulásból, a kórházban találtam magamat. Georgey elmesélt mindent. Azt is, hogy mikor eszméletemen kívül voltam, megcsókolt. Minden nap csak erre gondoltam. Amikor kiengedtek a kórházból, megkértem, hogy jöjjön haza velem. Nem ellenkezett, mert amúgy is jött volna. Beléptünk a házba. A nappaliig vonszoltam és megálltam vele szemben. Csak suttogtam egy köszönöm-öt és sírni kezdtem. Nem válaszolt, csak megfogta a kezével az arcomat és ismét megcsókolt. Egy csókból, többé fajultak a dolgok. Az ágyban kötöttük ki. Mind a kettőnknek az első alkalom volt és úgy gondoltuk, hogy egymással megtenni a legalkalmasabb. Szeretjük egymást így csak jó lehet. Jó is volt és tudom azt gondolnád, hogy megbántuk, de nem. Eltitkoltuk mindenki elől. Ismét barátiasan viselkedtünk. Semmi csók, semmi olyan. Aztán George nagymamája meghalt. Szüksége volt rám. Én elmentem hozzá. Eszembe jutott, hogy ő milyen segítőkész volt. Hogy számítottam neki. Tudtam, hogy egy csókkal meg tudnám nyugtatni valamennyire. Amikor benyitottam az ajtón, Georgey csak szótlanul ült a konyha asztalnál és bámult előre. Leültem mellé. Magam felé fordítottam és a székemről, átmásztam az ölébe. Kisepertem a szemei elől a hajtincseket és simogatni kezdtem az arcát. Majd óvatosan megcsókoltam. Féltem, hogy nem akarja, de akarta. A kezeit átkulcsolta a derekam körül és ismét megtörtént az is. Megint az ágyban kötöttünk ki. És ismét nem bántuk meg. Ez így ment hónapról hónapra. Ha valamelyikünknek valami problémája van, akkor szükségünk van egymásra. Csak egymással tudunk megnyugodni. Ez elég furcsa lehet, de kipróbáltuk. És nem ment másképp. Jártunk terápiára, meg pszihológushoz, ha gondunk volt, de nem sikerült semmi. Csak a kettőnk dolga. És ez még most is így van. Függetlenül attól, hogy van-e párkapcsolatunk. Harry. Felhívott. Érzem, hogy baj van. Hogy rosszat fog tenni nélkülem. Szüksége van rám. Kérlek. Ne utálj meg. De el kell mennem hozzá. Segítenem kell neki!- befejeztem a történetet. Ez volt a legnagyobb titkom és most elmondtam. Hazza csak szótlanul állt és figyelte minden mozzanatomat.
- Egyet szeretnék kérdezni.- bólintottam, hogy kérdezheti.- Mikor volt utoljára egymásra szükségetek?
- Mikor elmentek volna Amerikába..aznap éjjel. Jobban mondva hajnalban.
- Értem.
- Most utálsz. És szakítani akarsz.- mondtam lehajtott fejjel.
- Dehogy.- jött oda hozzám, felemelte a fejemet és megcsókolt.- Menj! Szüksége van rád.
- Tényleg mehetek?- csillant fel a szemem.
- Mi közöm van nekem az akarataidhoz?- nézett rám mosolyogva.- Menj mert én sem akarom, hogy rossz vége legyen. Bármi is a baja.
- Köszönöm. Szia!- becsaptam magam mögött az ajtót és George házához hajtottam.

Beléptem az ajtón. Ledobtam a cipőmet és rohanni kezdtem a nappali felé. Egyből meg is találtam árvámat. A kanapén ült kb. mint egy zombi.

- George.- suttogtam. Nem nézett ide. Könnyezve nézte a padlót. Odafutottam hozzá és levágtam magam mellé. Kezeimet a combjára raktam.- Kérlek. Mond el, hogy mi történt.
- A..-kezdte, de nem bírta. Pár perc múlva, megint belekezdett.- A szüleim.. válnak.
- Mi a fasz?!- kiakadtam. Imádom George szüleit. Körülbelül ők a második szüleim.

George még jobban sírt. Megint lejátszódott előttem az első alkalmunk. Aztán a második. Megint én vagyok soron. Az ölébe kuporodtam. Erre sem reagált. Ujjaimmal letöröltem a könnyeket a tökéletes arcáról. A rádióban közben egy halk DAL szólt. Felemeltem a fejét. Nem nézett a szemembe, pedig én csak őt néztem. Megcsókoltam. A csókunkat viszonozta, de utána megint semmi. Milyen ribanc vagyok?! Ezt a problémát egy rohadt dugással nem lehet megoldani. Inkább abbahagyom és készítek neki valami kaját.

- Ne haragudj.. én nem akartam. Bocsáss meg. Ezt nem így kell.. ahh hagyjuk.- épp szálltam volna le, már háttal voltam neki, mire megragadta a kezemet és visszarántott.
- Mégis mit képzelsz? Szükségem van rád. Nélküled nem megyek semmire.- mondta bociszemekkel és apró mosollyal az arcán.

Megöleltem. Majd mikor a fejem elhaladt az övé mellett, erőszakosan megcsókolta ajkaimat.

- Héé. Az előbb még hulla voltál. Megijesztettél. Ribancnak éreztem magamat. Te kis csaló!- nevettem.
- Mondom, hogy te vagy számomra a levegő. Nem tudok nélküled élni.- mikor elhagyták a szavak a száját, csak felállt és a kezemnél fogva behúzott a hálószobába.

Az ágyra ugrott és hívott, hogy menjek én is. Nem fogadtam szót. Csak vetkőzni kezdtem...

Ennyire volt időm bébik. Bocsássatok meg<3 Imádok mindenkit! x 2 komi után hozok csak részt, szóval kérlek titeket, hogy kommentelj!<3

2013. november 24., vasárnap

1x3 Te jó ég!

Sziasztok. Jöttem is a harmadik résszel. Bocsi, hogy csúsztam egy napot de tegnap elment a wifi és nem is jött vissza máig. Örülnék egy picit több olvasónak de kezdetben jó ez. Rettentő sok cselekmény fog történni szóval nagyon figyeljetek az olvasás közben, nehogy elveszítsétek a fonalat! Pussz<3


- Te anélkül is az enyém vagy...
- Igen! A legjobb barátnőd!- toltam el magamtól mosolyogva.
- Hanna el kell mondanom valamit.
- Ki vele! Nincsenek titkaink egymás előtt.
- Barátnőm van.- mondta.
- Igen tudom! Becca.- bólogattam.
- Nem. Becca-val szakítottunk. És tudod Ella..
- Ella Henderson?!- (egy X-Faktoros lány) nagyon nem csípem.
- Igen ő!- mosolygott vörösen. Én pedig otthagytam és átmentem JJ-ék szobájába.- Hanna! Hova mész?- kiabálta utánam. De én csak mentem.

- Sziasztok.- vágtam le magam dühösen az egyik ágyra.
- Han? Mi a baj?- kérdezte Cat.
- George.. ajj hiba volt idejönnöm. Várnom kellett volna még egy hetet, akkor amúgy is haza jöttetek volna.- formáltam a szavakat, mire Georgey berontott az ajtón.
- Hanna Weber! Otthagytál! Most mi a fasz van?
- Nyugi már! Pisilnem kellett! Ugye srácok?- füllentettem és utaltam nekik, hogy értsék.
- Shelley bébi. Relaxálj egy kicsit. Han csak átjött a mosdóba.- mondta halál komolyan Josh.
- Istenem. Azt hittem, hogy valami gondod van Ella-val.- ami azt illeti nem is kicsi.- A véleményed sokat számít nekem.- ölelt át.
- Aha.- erőltettem mosolyt az arcomra.

Utálom! Nem bírom felfogni, hogy George-nak milyen kevés időre van szüksége egy kapcsolat megemésztéséhez. Két hete jöttek el Londonból és akkor még Becca-val volt. De talán Ella még rosszabb. Sőt..biztosan. Nem szeretem azt a csajt. Nagyon idegesít a jelenléte. Pedig ha nem mászna rá folyton George-ra akkor kedvelném, mert alapvetően kedvesnek tűnik, de nem is tudom. A srácok kedvelik, és Caterina is. A társaságukban van. És Caty már olyanokon gondolkodik, hogy a gyereknek két keresztanyja lesz. De jó. Még a családomba is be akarják rakni. Nagyon örülök neki. Ki fog túrni. Nem is kicsit. Én itt elmélkedtem magamban, mikor meghallottam egy ismerős dallamot. Ez az a szám, amit Josh-sal énekeltünk a karaoke bárban.

- Something about the sunshine BABY... oooh it's allright!- ordibálták a fiúk. Beszálltam az éneklésbe. George és én táncolni kezdtünk. Pörgetett, forgatott és hihetetlenül nevetett. Épp megpörgetett, mikor megcsúsztunk. George az ágyra, én pedig rá estem. Intimitás: ON. Csak néztem ellenállhatatlanul barna szemébe ő pedig az én szemeimbe. Egyenletesen szuszogtunk egymáson, de a többiek megzavarták a nyugodt pillanatunkat, mikor átszaladna az agyunkon a közös múltunk, a szép emlékek és ismét elolthatatlan szeretetet éreznénk egymás iránt.

- Srácok...- Jaymi.
- Hanna?- Josh.
- George?- Caterina.
- Ti mi a szart műveltek?- akadt ki JJ. Lekászálódtam Georgey testéről és a szoba túloldalán lévő ágyhoz szaladtam. Ő is felállt és beszélni próbált, mint én, de egyikünknek sem sikerült.
- George Shelley! Barátnőd van! És az nem Hanna, hanem Ella! Elvileg szereted őt. És Hanna a legjobb barátod!- oktatott ki minket Cat.
- Tudom.- feleselt George.
- Mellesleg Hanna! Te miért csábítgatod a legjobb barátodat, mikor tisztában vagy vele, hogy szeret és, hogy a barátnőjét is szereti?!- terelte rám a szót Caterina.
- Caty! Te nem ismered a múltunkat..- kezdtem, de rájöttem, hogy nem is akarom (lehet, hogy Georgey sem) még elmondani nekik.
- Akkor meséld el!- kiabált rám.
- Nyugodj meg.- mondtam halkan.- Az idegesség nem tesz jót a babának. Mennem kell.- mondtam könnyekkel küszködve.
- Hova?- hördült fel félve Jaymi.
- Haza. Londonba. Ahol minden jó.- nyögtem suttogva.
- Most tényleg itt hagysz?- lépett hozzám Josh és megragadta a vállam.- JJ nem mondanál valamit?- szerencsétlenkedtek ketten.
- Jó utat Hanna.- mondta JJ semlegesen.
- Mi van?- akadt ki Jaymi és Josh.- Nem hugi vagy valami? De mi az, hogy elengeded? Han nehogy elmenj. Caterina? George? Mondjatok már valamit!- ordibáltak ketten.
- Csao Hanna.- hessegetett el Cat, George pedig lehajtott fejjel állt. Ja és ezt twitcam-on mind látják a rajongók.
- Nem hiszem el!- rebegte Jaymi.- Han kérlek maradj itt.
- Majd hívlak titeket. Sziasz.. inkább hagyjuk.- kiléptem az ajtón és be is csaptam magam mögött.

A folyosó falának dőlve zokogtam és nem hittem el, hogy most utasítottak el. És Ella-t választották helyettem. Josh jött ki a szobából és egyenesen hozzám lépett.

- Hanna! Most tényleg mi volt ez?- kérdezte nyugodtan.
- Bízhatok benned?
- Természetesen.- villantott egy biztató mosolyt én pedig úgy döntöttem,  hogy elmondok neki egy kis részletet.
- Én nem tudom, hogy mit érzek George iránt. De már nem egyszer.. csattant el egy csók köztünk. Vagy több csók..- egyszerűsítettem le ennyire.
- Aaaaaaz jó.- nézett furcsán.
- Most te is utálsz. Hmm mindegy. Tényleg.. egy óra múlva indul a gépem szóval szia!- tápászkodtam fel és megöleltem.
- Nem utállak! És nem akarom, hogy elmenj!- szorított.
- Mennem kell. Majd hívlak!- léptem be a liftbe és leszáguldottam a földszintre, mikor kb. 6-szor rezgett a telefonom. Megnéztem. SMS-ek.

1. Valerie
Siess haza, aztán induljunk!:) Imádlak! Út közben mindent elmesélsz<3
válasz: 
rohanok!

2. Caterina
Hanna én most óriásit csalódtam benned. A gyereknek egy keresztanyja lesz és az Ella. Sajnálom.
válasz:
jó mindegy..

3. Georgey<3
Nagyon szeretlek. Ne haragudj, hogy nem álltam ki melletted. MELLETTÜNK.<3
válasz:
Szeresd Ella-t. Barátok vagyunk.

4. JJ
A húgom vagy! Szeretlek!
válasz:
Remélem ezt most nem csak azért mondod, hogy vigasztalj hanem komolyan is gondolod! Bátyó.

5. Ella Henderson
Szállj le George-ról. Kössz.
válasz:
A legjobb barátom. Ez van. Cumi.

Ennyi. Hazaértem. Valerie már összecsomagolt így indulhattunk is. Ja igen ő is jön Londonba, hogy ne legyek annyira egyedül abban a nagy házban. A repülő pontosan hajnali fél kettőkor szállt fel és fél négykor érkeztünk meg. Próbáltam aludni egy keveset, de nem igazán sikerült. Egész úton Georgey-val SMS-eztem.

G.: Nagyon szeretlek. Ne haragudj, hogy nem álltam ki melletted. MELLETTÜNK.<3
H.: Szeresd Ella-t. Barátok vagyunk.
G.: Téged nem szerethetlek?
H.: Kérdezd Caterina-t. Ő úgy is jobban tud mindent az életünkről.
G.: Ő az egyik legjobb barátnőd nem?
H.: Ella az egyetlen keresztanya. Nem régen kaptam meg a hírt! :')
G.: Mi a geci?!.. Azt hogy? Ella és Cat kb. 3 hete ismerik egymást. Ti meg mennyi ideje is? 2 éve?
H.: Nem az én döntésem George. Ő Ella-t választotta.
G.: De ez nem fair. És mi okból? Csak mert elestünk és te rám estél és szemeztünk egy percig? Aztaa..
H.: Ezt neki mond ne nekem! Én tisztában vagyok vele Georgey. De ő nincs. Nem tudja, hogy mit tettünk és, hogy mit teszünk, ha szükségünk van egymásra.
G.: Georgey-nak neveztél<3 Szeretlek!
H.: Én is nagyon!
G.: Nincs harag?
H.: Nem is volt.
G.: Loving you is easy Hanna.
H.: Ez egy jó cím lenne! :)
G.: Nem mondasz rosszat.
H.: Ne essetek ki! Jó?
G.: Próbálkozunk, próbálkozunk.
H.: Ha hiába mentetek el, akkor egy életre megharagszom. Haha.:)
G.: Nagyon haragszol Ella miatt?:|
H.: Mi? Én örülök nektek. Aranyos lány, csak nem igazán kedvel engem. Hmm.
G.: Miért ne kedvelne?
H.: Nem rég kaptam tőle egy üzit. És hát..
G.: Mit írt?
H.: "Szállj le George-ról. Kössz." Ezt.
G.: És erre te?
H.: "A legjobb barátom. Ez van. Cumi." 
G.: Nem értem. Barátok vagyunk. És én ezt közöltem vele, hogy te nekem nagyon fontos vagy. A legfontosabb az életemben. És azt mondta, hogy megérti és elfogadja. De akkor most ez mi?!
H.: Féltékeny lett. Ő csak félt téged. És gondolom Cat elmondta neki a mostanit. Tudod, ha egy lánynak te vagy a pasija, annak van oka félteni téged. Jó pasi vagy. És nem kevesen rajonganak érted.
G.: Haha. De rossz. Én nem akarok híres lenni.
H.: Már az vagy! :) Ki foglak használni<3
G.: Aha igen persze. Azt merd megtenni<3
H.: Ha akartam volna, már megtettem volna. ;)
G.: Hol jártok?
H.: Még fél óra és leszállunk.
G.: Nem fordulnál vissza?
H.: Így ahogy mondod. Nem. Bocsáss meg de Cat.. most jobb neki nélkülem.
G.: JJ-vel miujság?
H.: Ő is írt SMS-t. És gondolom kibékültünk, mert a húgának nevezett és azt mondta, hogy szeret.
G.: Ez nála a bocsánat kérés:D
H.: Ja.. jó tudni.
G.: Szeretnél aludni? Hagyjalak? <3
H.: Szeretnék, csak nem tudok. De nem tőled. Te legalább lefoglalsz és nem kell unatkoznom a gépen. Val meg kidőlt.
G.: Neki nem volt olyan éjszakája, mint neked.
H.: Hát nem. De nem is kívánok neki ilyet, soha. Nagyon rossz volt. Csak egy valami volt benne jó..
G.: Na mi?
H.: Az, hogy ott voltál..
G.: Szeretlek!
H.: Nem is tudod, hogy mennyire nagyon! <3
G.: Mi lenne velem nélküled? De szeretnél aludni? Mert van egy nagyon jó nyugtató dalom ami nekem mindig beválik. Most is.
H.: Ahh! Küldd el. Kérlek
G.: Itt van. sleepy
H.: Köszönöm. Megpróbálom. Jó éjt Georgey!<3 Szeretlek.
G.: Nincs mit, remélem sikerül elaludnod! Nagyon szeretlek<3

Beindítottam a számot és egyre egyenletesebben kezdtem venni a levegőt. Szempilláim lecsukódtak és álmodni kezdtem. Az álmomban ott volt George és a Union J, Caterina és Ella. Cat rám se nézett és Ella-val nevetett valamin. Már óriási hasa volt. Hátulról JJ ölelte őt. Jaymi és Josh playstation-öztek George pedig közelített felém. Megfogta a derekamat és fejét a vállamba fúrta.
- Nem bírom tovább.- suttogta a fülembe.
- Mit? Nem értem.- értetlenkedtem.
- Ella!- kiáltott George, mire Ella felénk fordult. George megfordított és megcsókolt. A háttérben hallottam Ella és Caterina kiabálását, JJ öröm nevetését és a két kis kocka tapsolását és ujjongását.
George abbahagyta a szám kényeztetését én pedig meglepetten léptem hátra tőle. Ella viharzott Georgey irányába. És elcsattant egy jó nagy pofon. George fájdalmasan az arcához kapott... És felébredtem.

- Hanna! Kapcsold már be az öveeeeeeeeeeeed!- kiabált Valerie. Én pedig megtettem amire kért.

Megkezdődött a leszállás. Sikeresen landoltunk. Ugye fél négy volt. Mire a reptéri kocsi haza fuvarozott minket addig hajnali négy óra lett. Az ég rózsaszínen világított én pedig kiültem a teraszomra és festeni kezdtem.

Két hét volt hátra az X-Faktorból. A döntő előtti óriási küzdelem. Szombat reggel van. Este ismét élő adás és most nem fogok skype-olni Caterina-val. Mivel nem valószínű, hogy hívni fog. De ki tudja. Bejelentkezve leszek hátha. Gondolataimból a telefonom zökkentett ki ismét. Mindig ez van. Harry épp hív. Felvettem.

- Szia Harry!- mondtam vidáman.
- Angyallányom! Ma lesz egy dedikálás. Nincs kedved benézni?- kérdezte izgatottan.
- De persze! Hánykor?
- Délután fél háromkor a plázában. A szokásos helyen. Haha.- nevetett.
- Rendben. Majd elugrok egy kis időre.
- Akkor ott találkozunk Angyallány. Puszi.
- Csók!- leraktam.

Besétáltam a házba és ledőltem Valerie mellé a kanapéra aki egy filmet nézett.

- Hanna! Barna hajat szeretnék.- mondta lassan.
- Milyen barnát?
- Nagyon sötétet.- fújta ki a levegőt.
- Van itthon gesztenye barna hajfestékem. Ha szeretnéd akkor befestem.
- Úúú tényleg? Az jó lenne. Már unom ezt a színt.- mutatott a platina szőke loboncára.
- Akkor álljunk is neki.

Beszaladtunk a fürdőbe. Val-t leültettem egy székre amíg előkerestem a festéket. Mindent előkészítettem és indulhatott is a fodrászosdi. Irtó sokáig kenegettem barátnőm hosszú hajzuhatagát, de körülbelül egy óra alatt végeztem is vele. Fél óra múlva segítettem neki lemosni az anyagot, utána pedig megszárítottuk mostmár barna haját. Nagyon tetszett neki.

- Csinálunk egy képet?- vigyorgott rám.
- Csináljunk.

Beállítottam a tíz másodperces időzítőt aztán Valerie mellé rohantam. Bepózoltunk és el is készült a kép. Elég furcsa lett, de Val nagyon fel akarta rakni Instagramra így fel is toltuk.
sweetie x
Azt hiszem ez lett életünk képe.

- Jaj tényleg Valerie! Ma megyünk egy One Direction dedikálásra jó? Harry elhívott és igent mondtam, de nem szeretnék egyedül menni.
- Nekem megfelel!- mosolygott rám.
- Jaaaajj de jó!- ugrottam a nyakába.- Neked van Starbucks VIP. belépőd ugye?
- Természetesen!
- Akkor minden tökéletes. Dedikálás után egy ital hölgyem?
- Oké! Álmos vagyok.
- Aludjunk.- mondtam majd betakaróztunk és elaludtunk.

Mikor felkeltünk, délután egy óra volt. Épp időben. Kivánszorogtam a konyhába és lefőztem egy adag kávét. Öntöttem mindkettőnknek és meg is ittam gyorsan.

- Val! Kezdj el készülődni mert fél háromra megyünk.
- Oké!- kiabálta.

A szobámba mentem és kiválasztottam pár ruha darabot. Az ágyamra dobtam őket, aztán a fürdőt vettem irányba. Lezuhanyoztam, aztán felvittem egy halvány sminket. A hajamat valami furcsa laza kontyba fogtam amilyet még soha sem csináltam, de szerintem jó lett. Felvettem a ruháimat és megnéztem magam a tükörben. Elégedett voltam munkámmal, így gyorsan átmentem Valerie-hez, hogy megnézzem, hogy mennyire van kész. Hát teljesen.

- Mehetünk?- kérdezte.
- Felőlem.- kacagtam el magam.
- Han amúgy három óra van. Nem baj?
- Nem. Haha. Na jó. Induljunk.
- Én vezetek!
- De nem is tudsz angol autót vezetni.- nevettem ki elég furcsa ötletét.
- Ja ez igaz.- biggyesztette le alsó ajkát.
- Majd megtanulsz, de most egyelőre én vezetek.
- Jó!

Beültünk a kocsimba és elindultunk a helyszínre. Óriási tömeg volt. Írtam egy SMS-t Harry-nek, hogy itt vagyunk, csak nem tudunk bejutni.

Harry:
Hátsó bejárat! x

Megkerültük az épületet és beléptünk a hátsó ajtón. Két biztonságival találtuk szemben magunkat.

- A bandához jöttünk.- mondtam normálisan.
- Aha persze. Sokszor hallottuk már ezt.- dörmögték nevetve.
- Egy pillanat.- vettem elő a telefonomat és tárcsáztam Harry-t. Felvette.
- Mond angyallány.- szólt bele.
- Az őreitek nem akarnak beengedni. Kéne egy kis segítség.
- Megyek.- rakta le kuncogva.

Harry egy perc múlva már meg is jelent.

- Jackson, Bill. Ők hozzánk jöttek.- fogta a fejét és fájdalmasan ingatta.
- Elnézést Mr. Styles, csak nem tudtuk, hogy igazat mondanak-e.
- Én szóltam nekik a hátsó bejáratról Bill.- nevetett Hazza.
- Mehettek lányok.- engedtek nekünk utat.
- Köszi.- suttogtam Harry-nek.

Ő válaszként csak megforgatta a szemét és villantott egy aranyos mosolyt. Annyira édes mikor ezt csinálja. És a testéről ne is beszéljünk. Ahh imádom. Olyan figyelmes velem és úgy érzem, hogy tetszek neki. Nekem is ő. Nagyon. Azok a zöld szemek kikészítenek. Minden figyelmet odavonzzanak. És mikor rám szegeződnek, akkor aztán ájulásig feszegetik a húrt. Te jó ég! Miket gondolok én. Hess innen. Elég furcsa arcot vághattam mert Harry is és Valerie is engem bámultak.

- Minden oké Han?- kérdezte Val.
- Öm persze. Jól vagyok.- kaptam az eszemhez.
- Lányok én sietek vissza. Majd gyertek ahogy nektek jó. Szívesen fogadunk titeket bármikor.- mondta Hazza.
- Nem sokára megyünk!- mosolyogtam rá.
- Rendben!- kacsintott rám és hirtelen elfogott egy furcsa érzés. Meg akarom csókolni. Mik járnak a fejemben?! Csak ő! Akarom őt!

Gondolataimat kicsit elhessegettem magam körül és Valerie-vel felmentünk a második emeletre a dedikálás helyszínére.

Már nagyban folyt az aláírás. Olyan is volt, hogy Zayn egy csaj mellére kellett, hogy írja az aláírását. Hmm vannak elég furcsa emberek. Valami olyat kiabált utána a rajongó, hogy magára fogja tetováltatni ennek alapján. Ez már tényleg őrültség. Aztán egy vagy két év múlva ki szeret a bandából de megmarad a tetoválás. Hát mindegy. Odaköszöntem a srácoknak és Val-lel leültünk egy pamlagra. Kb. fél óra múlva elmentem a mosdóba és ahogy kijöttem, Harry-vel találtam szemben magam.

- Szia!- mondta halkan és megnyalta az ajkát. Nagyon zavarba hozott. Egyre jobban ziháltam és egyenetlenül vettem a levegőt.
- Szia Hazz!- néztem zöld szemeibe. Hiba volt.
- Tudod, hogy csodálatos vagy? Rohadtul kívánlak!- nyomott óvatosan a falnak és jobb kezével megfogta az arcomat.

A tekintetem levándorolt az ajkaira. Ezt természetesen ő is észrevette és nagyon tetszett is neki. Halkan kuncogni kezdett.

- Úgy látom, hogy te is engem!- ragadta meg a derekam és teljesen magához húzott.
- Jól látod.- mondtam félénken.

Válaszul érezhettem ajkai ízét. Gyengéden megcsókolt. Éreztem, hogy vigyázni akar rám, nehogy valami bajom essen. Harry ilyen téren nem ez a gyengéd típus de miattam most nem lesz durva. Ez kedves. Soha sem gondoltam volna, hogy ilyen életem lesz. A legjobb barátom egy sztár, a legjobb barátnőm is híres, és most ez?! Harry Styles tapadt rá a számra. Lefagytam. Csak a jelenre tudok gondolni. Hogy mennyire élvezem Hazz társaságát, hogy mennyire tetszik az amit tesz. Halkan nyögtem egyet mikor Hazza az ölébe kapott és csókolgatni kezdte a nyakamat. Ő csak elmosolyodott és folytatta az akcióját. Kezeimmel finoman megfogtam arcát és felemeltem, hogy rá tudjak nézni.

- Harry!- pirultam el.
- Mit szeretnél mondani?- nézett kíváncsian.
- Azt hiszem, hogy többet érzek irántad, mint barátság.
- T-tényleg?- kérdezte boldogan.
- Igen!- mosolyogtam rá. Ő pedig megpörgetett.

Visszamentünk a többiekhez. Valerie Harry székén ült. És írt valamit. Haha.

- Vally! Te mit csinálsz?- nevettem.
- Próbálgatom Harry aláírását.- kuncogott.

Csak megráztam a fejem és ledőltem újra a kanapéra. A srácok nem sokára be is fejezték a dedikálást és a fotózkodást. És beültünk a Starbucksba.

- Úúú! Hanna! Csináljunk egy képet!- rohant hozzám Val.
- Oké!

Odaadtam Louis-nak a telefonomat és megkértem, hogy csináljon rólunk egy képet. Nagyon sok próbálkozás után, végre sikerült egy normálisabb képet készíteni. Szokáshoz hűen ezt is felraktuk az Instagram-ra. 
Thank you Louis! x
Amint megvoltunk, leültünk egy sok személyes asztalhoz és beszélgettünk egy órát. Rengeteg dolgot megtudtam a fiúkról. És ők is rólunk. A szüleimről természetesen most sem mondtam semmit. De ahhoz képest sokat tudnak rólam most már. Este hat óra körül lehetett és az X-Faktor nyolckor kezdődik így elköszöntem a fiúkáktól.

- Ööö Hanna! Én ma Niall-nél alszok ha nem gond.- mondta Valerie.
- Persze! Majd gyere holnap vagy valamikor! Pussz!- már épp indultam volna ki, mikor Harry elkapott.
- Angyallány! Majd hívlak!- búcsúzott el egy apró csókkal, aminek nagyon örültem.
- Szia!

Beültem a kocsimba és hazáig tapostam a gázt. Fél hétre értem haza. Belebújtam a pizsimbe és befészkeltem magamat a takaró melegségébe. Bekapcsoltam a tv-t és a laptopomat. Bejelentkeztem skype-ra hátha hívni fog Caterina, de nem számítok semmi jóra. Amíg ezekkel elkészültem, negyed nyolc lett. Épp néztem a műsor előtti adást mikor arra figyeltem fel, hogy valaki hív skype-on. És Caterina volt! Úristen! Nem hiszem el! Ez annyira jó! Felvettem és mikor megjelent a kép akkor egy kicsit elkeseredtem de azért örültem. JJ volt az aki hívott.

- Szia hugicám!- köszönt.
- Szia!- mosolyogtam rá.
- Most szépen megpróbállak kibékíteni Cat-tel, de előbb beszéljünk öten jó?
- Oké!- néztem a kamerába.
- Srácok gyertek Han-nel beszélek!- mondta JJ.- Mi?? Komoly? Úúú de jó! Siessetek máár!- hallottam a fiúk hangját. Elsőnek George rohant a kamera elé.
- Szia bébi!- köszönt nekem.
- Szia Georgey!- nevettem.
- Annyira de annyira hiányzol!- mondta szomorúan.
- Nem sokára hazajöttök. Már csak egy hét. És nehogy kiessetek!- utasítottam őket.
- Han! Jön Louis!- nevetett Josh.
- Fiúk! Kivel beszéltek?- hallottam Mr. Walsh hangját.
- Hanna-val!- mondta Jaymi.
- Hanna... az ki?- kérdezte Mr. Walsh.
- Louis! A legjobb barátnőm!- kérte ki magának Georgey.
- Ááá akiről olyan sokat szoktál áradozni? Hanna! Tényleg! Hanna Weber. 17 éves, szőke, kék szemű, ellenállhatatlanul szép, csodálatos alak, gyönyörű hang, jó humorérzék. Ezeket mondtátok róla.- elpirultam.

A fiúk látták a meglepettségemet a kamerában így mentegetőzni és értetlenkedni kezdtek.

- Köszi Louis!- mondta George.- De igen ő az.
- Jaj kifelejtettem azt, hogy a világ legjobb barátnője és amit csak nekem mondtál el..
- Nehogy kimond!- kiabált rá a legjobb barátom a mentorára.
- Hupsz! Tényleg. Nyugi ez titok. Nem mondom el senkinek.
- George! Mit titkolsz előlünk?- akadt ki JJ.
- Semmit. Igaz Hanna? Louis?- George.
- Igen!- helyeseltem bólogatva.
- Hanna Weber! Te vagy az?- kérdezte Mr. Walsh.
- Igen. Üdv.- jött be a kamera elé a banda mentora.
- Szőke, pipa. Kék szem, pipa. A szépsége ellenállhatatlan, pipa. Csodálatos alak, állj fel gyermekem hadd nézzelek!- megtettem amit kért tőlem. Körbe fordultam, majd visszaültem a helyemre.- Pipa. A hangodat már hallottam a karaoke-s videón, pipa. Jó humorérzék? Mindenről tudok. Pipa! Ezek a fiúk milyen őszinték!- mondta én pedig kínosan elnevettem magam.- Na jó én még megyek felkészítem a srácokat. George te maradhatsz. Viszlát Hanna!
- Viszlát!- köszöntem el.
- Szia Han!- bújt bele a kamerába Jaymi.
- Pá hugi!- köszönt JJ.
- Szia Hanna! Majd beszélünk!- mondta Josh.
- Sziasztok.- mondtam utoljára.
- Ketten maradtunk.- nevette el magát George.
- Na igen. Amúgy miújság Ella-val?
- Semmi különös. Megvagyunk. Mondjuk veszekedtünk egy óriásit miattad és szakított velem mert nem akarlak elhagyni. De amúgy okés minden.- nevetett.
- Miiiii? És jól vagy? Miért nevetsz? Ez nem olyan vicces.- akadtam ki.
- Nem hatott meg. És nem érdekelnek azok az emberek akik nem bírják felfogni, hogy a legjobb barátnőm vagy és elválaszthatatlanok vagyunk örökre. Ha nem fogadja el, ez van. Nem kell velem lennie. Semmi sem muszáj.
- Jaj te szívtipró. Csak a baj van velünk!- nevettem egy nagyot.
- Az biztos. Veled mi történt? Caterina-val kibékültetek?
- Nem. Nem is beszéltem vele azóta. Az a durva, hogy mindenkivel kibékültem, de ő hallani sem akar rólam. Pedig azt hittem, hogy rendben leszünk de nem igazán.- mondtam.
- Az nem a legjobb. Ajj Hanna. Rossz előérzetem van. Nem tudtunk kellően felkészülni és szerintem most ez nem lesz a legjobb előadásunk. Szerintem nem jutunk tovább.- aggódott.
- Nyugodj meg. Sikerülni fog. Ha meg nem, akkor is. Rengeteget nyertetek vele és nem egy lemezkiadó akar titeket szerződtetni. Csak nyerhettek mind a kettő lehetőséggel. Mellesleg ha kiestek akkor hamarabb találkozunk, de nehogy emiatt ne legyetek maximálisan a produkcióban. Mindent adjatok bele! Georgey nagyon szeretlek és szurkolok nektek.
- Szeretlek!- George.

- Itt van Caterina.- figyelmeztetett George.
- Te kivel beszélsz a laptopomon?- hallottam Cat hangját.
- Ööö Hanna-val.- mondta az igazat a bébim.
- És mégis miért?- Cat.
- Mert szerettem volna beszélni vele még az adás előtt.
- De miért az én laptopomon?
- Caterina nyugodj már le. JJ hívta Han-t és minek cseréltem volna ki, mikor már itt volt?
- Beszélhetek vele?- kérdezte Cat.
- Magatokra hagylak. Szia életem! Nagyon szeretlek! Majd hívj a műsor után!
- Szia Georgey! Sok sikert. Imádlak.- elment és Cat-et pillantottam meg a kamera előtt.- Szia Cat!
- Hanna. Figyelj. Nem akartam veled veszekedni. De elmondanád, hogy mit műveltek ti George-dzsal mindenki háta mögött?
- Semmit Caterina! Semmit. Néha vannak a kelleténél romantikusabb pillanataink, de semmi olyat ami rossz lenne.- hazudtam neki.
- Szeretnék hinni neked.
- Cat! Mindent időben el fogunk nektek mondani, csak még nem állunk rá készen.
- Ajj. Bocsáss meg nekem. Nem szeretnék veled rosszban lenni. Szeretlek! ÉS ne haragudj, hogy azt mondtam, hogy nem lehetsz a keresztanyja a gyermekünknek. Mert az leszel! Kérlek ne haragudj!- fakadt ki.
- Óóó édesem! Te ne haragudj rám amiért olyan hülye voltam.
- Szent a béke?


Ennyi lett volna a mai rész. Ha tetszett KOMMENTELJ! <3 Nagyon imádlak titeket! KOMMENT KOMMENT KOMMENT! Csak, hogy tudjam, hogy érdemes-e folytatni a blogot:3 Puszi. Jövőhét szombaton jön az új rész ha minden okés a bloggal és vannak érdeklődők! Pussz.